Nagyon, nagyon, de kifejezetten nagyon szeretem, amikor a Zengő szervezi a versenyt. Vigyáznak ránk, odafigyelnek arra is, hogy a lehető legjobb aszfalton mehessünk, példás infrastruktúra van a rajtnál és a díjátadón, érthetőek, világosak, jól kommunikáltak a részletek. Így volt ez most is a Mohács 500 Mezőnyversenyen.
Külön kiemelem, hogy ők – és szerencsére egyre többen – külön figyelmeztető táblákat is kihelyeznek a közútra, hogy “Figyelem! Kerékpárverseny!” Mindezek mellett az út teljes szélességében biztosítják a pályát. Szeretek így versenyezni, mert így csak arra kell figyelnem, ami a dolgom.
Az idén hárman is rajthoz álltunk a BTS-ből: Koloszár Peti, Németh Ákos és én. Külön kategóriában indultunk, de legalább együtt rajtoltunk. Ők Elitben indultak, két kört mentek, mi egyet, de legalább egy darabig együtt haladtunk.
A táv U17-ben 62 kilométer volt. Szintemelkedésről nincs értelme beszélni, gyakorlatilag elhanyagolható volt. Menés volt ezerrel.
Mindenki együtt rajtolt. A rövid távon az U17, Senior1, Senior2, WU17, WU19 és a WMaster indult, a többiek mind a hosszú távon mentek, vagyis 2 kört tettek meg.
A rajt után kivált egy szökevény csoport az Elitből és az U19-ből, élén a 2 MBH-s versenyzővel. Őket többet nem is láttuk. Az U17-ben jó tempóban haladtam, végig kontrollálni tudtam a versenyt, kifejezetten élveztem minden percét. A Lotus készült egy-két meglepetéssel, de tudtam hozni az előre eltervezett taktikát, és végig ott mentem, ahol szerettem volna.
A befutó előtt 1 kilkométerrel elkezdtem helyezkedni, hogy majd jó pozícióból tudjak megindulni a sprintre. Egy elképzelhetetlenül hosszú egyenesen mentünk, széles is volt az út, de annyira egyenes, és jóformán vízszintes, hogy nehéz volt belőni, hogy honnan is fog mejd megindulni a sprint.
Méregettük egymást, hogy ki mikor mozdul. Senki nem akart túl korán indítani, ugyanakkor feszülten figyeltünk arra, nehogy valaki váratlanul robbantson.
800 méternél még mindig senki nem kezdeményezett. Kiborítottam a jobb szélére, egy kicsit odaléptem, megindultam 400 watton, és hátranéztem, ki jön a szélárnyékomon.
Senki.
Elhamarkodtam volna? Mindegy, most már az van, ami van. Most van most! Gyerünk!
Megrúgtam a pedált, letettem az aszfaltra az összes wattot. Csak mentem, aztán hátranéztem, és azt láttam, hogy akkora előnyöm van, hogy lesz idő ünnepelni. Mire elhittem, már be is értem. Behúztam a győzelmet. Mind U17-ben, mind abszoltban első lettem. Nagyon jó érzés volt!
Az időeredményem 62 kilométeren, 231 méter szint mellett 1:37:49. (38,3 km/h átlegsebesség).
A második helyen Kiss Zsombor ért be a Szekszárdi Kerékpáros SE-től, a harmadik Marko Cickaric lett a Lotustól. (A díjat csapattársnője, Pákolicz Gréta vette át a nevében, aki egyébként az U17 női aranyérmet is megszerezte.)
Ez volt a harmadik győzelmem. Megfizettem Mohácsért.
