Szeptember 21-22-én többször álltam rajthoz, mint július 19-től szeptember 20-ig összesen. Hogy miért ültem ennyit a kispadon, ne tőlem kérdezd. Iszonyú keményen edzettem, jók voltak a számaim, és minden héten azt az üzenetet kaptam, hogy “most nem rád esett a választás, de jön a következő verseny, eddz!” Sok tényező alapján dől el, hogy mikor ki utazik. Ezekben a hetekben volt, amikor azt az információt kaptam, hogy logisztikai problémái adódtak a csapatnak, és volt, hogy nem tudtam meg a részleteket, csak végül nem én utaztam a versenyre. Aztán szeptemberben már tényleg rajthoz állhattam.
Következett tehát a VIII. Kecskeméti Kétkarikás Kritérium, rögtön a Hegyi OB-t követő napon. Az OB napján, a befutó után, Misina-tetőn, a tévétoronynál még elmentünk kávézni, sütizni. Itt megtudtuk, hogy további két csapattársunk kicsekkol a mezőnyből, így ketten maradunk a vasárnapi versenyre: Zsembery Boldi meg én.
Ez azt is jelentette, hogy a versenyen felvezetésről, csapatmunkáról még beszélni is értelmetlen. Majd improvizálunk.
Este megtudtuk, hogy nem is egy versenyen állunk rajthoz, hanem két versenyen is részt veszünk: 13:20-kor U19-ben, és 15:00-kor a pénzdíjas futamon az U23-mal és az Elittel.
Reggel 5-kor keltünk, mert segítettünk kitenni a kordonokat és a szalagokat a versenyre. Aztán egy rövid reggelizős szünet után kint is maradtunk, és egy ideig mi ügyeltünk arra a pálya egy szakaszán, hogy járókelők ne lépjenek a versenyzők elé.
Úgy volt, hogy 13:20-kor rajtolunk, de mivel az autómentes nap rendezvényeivel párhuzamosan zajlott a verseny, adódtak változások, amelyek gyors egymásutánban követték egymást. 12:00-kor bemondták, hogy módosul a rajt időpontja, és mi 12:20-kor következünk. Ekkor épp azt a rizses kaját ettem, amit már egy órával azelőtt kellett volna, de az események gyors egymásutánjában csak most jutott rá időm. Még át is kellett öltöznöm, kulacsot kellett volna töltenem, és nem utolsósorban be is kellett volna melegítenem. A hátralévő 20 perc a bemelegítésre is szűkös volt.
El se mentünk a csapatkocsiig, átöltöztem az utcán ahogy Boldi is. Gyorsan szereztünk vizet, kulacsot töltöttünk, és rohantunk bemelegíteni. Majd 15 perccel később megtudtuk, hogy a rajtot egy újabb döntéssel áttették 12:50-re. Tehát végül is megehettem volna a kaját, de most már nem fogom tudni, viszont legalább a melegítést rendesen meg tudjuk csinálni.
Ha élsportolsz, meg kell tanulnod improvizálni, és ebben elég jó kezdek lenni.
A megadott időben elrajtoltunk. A táv 27 kör volt egy körülkördonozott, 900 méteres városi pályán. Minden 3. kör csengetett kör volt, részhajrákkal, pontokért: az első áthaladó 5 pontot kap, a második 3 pontot, a harmadik kettőt, a negyedik egyet. A célbaéréskor dupla pontok járnak, tehát 10, 6, 4 és 2. A versenyt az nyeri, aki a legtöbb egységet gyűjtötte.
Boldi jól kapta el a rajtot, és sikeresen szökött is. Az első hajrát el is hozta, de aztán belement egy kicsit a kordonba. Szerencsére nagyobb baj nem történt, sikerült mentenie a helyzetet, de ezzel hátrébb került.
Vissza tudott jönni a csoportunkba. Beálltam neki vezetni, így szélárnyékból később újra szökni tudott.
Innen már hibátlan futama volt, és nyerni tudott, aminek nagyon örültem.
Én egy négyes csoporttal voltam, mi követtük Boldit. A hajrákra hol sikerült jól rámennem, hol nem. Egyszer egy sprintre indulva úgy fordultam rá a célegyenesre, hogy lecsúsztam a jó ívről, és bár a kordonba nem mentem bele, de túl szélesre vettem a kanyart, ezzel ez a sprint el is ment.
Háromszor el tudtam hozni az 1 pontot, de több nem jött össze. Ez a végelszámolásnál a 4. helyre volt elég. Boldi győzelmének viszont örültem.
A második futamunk a pénzdíjas kritérium volt. Ezen U23 felett bárki indulhatott, és U19-ből fel lehetett nevezni U23-ra. De itt volt az Elit is, Master 1 és Master 2 is.
A szpíker tévedett, amikor azt mondta be, hogy én vagyok a legfiatalabb (ráadásul U17-esnek hitt), én csak a második legfiatalabb voltam a mezőnyben.
Boldi jól szökött a rajt után, és Gönczy Gergővel harcolt az első sprintért, amit el is hozott.
Én is kentem neki, jobbat mentem, mint az előző menetben, de pontszerzésig nem jutottam.
Aztán Gergő megtáltosodott, Boldi meg elkezdett elfogyni, így Gönczy Gergő egy jó erős hajrával gyorsan kört adott először a mezőny végének, majd végül Boldin kívül mindenkinek.
Engem 12 kör után körözött le. Kiálltam, mert kritériumban ez a szabály. Bár itt nyilván értelmezhetetlen lett volna, hogy minden lekörözött álljon ki, mert akkor a végén csak ketten maradtak volna versenyben Boldival, szóval akár maradhattam is volna, de pontszerzésre esélyem se volt, megkaptam a körömet, hát lejöttem a pályáról. És jó helyről néztem, mi történik az elején.
Gönczy Gergő mindenkit leszedett, csak Boldi nem kapott kört tőle. Fölényesen nyert, így a szombati országos bajnoki cím mellé behúzta ezt a győzelmet is. Szívből örültem neki. Nagyon megérdemelte, és nagyon cifra éve volt, járt már neki egy ilyen pompás hétvége.
Bár ez a hétvége nem sikerült jól, de akárhogy is, legalább vége lett a szezonnak. Az edzések folytatódnak, de sem a versenyzés terhe nincs a vállamon, sem az állandó, sokszor hiábavaló várakozás, hogy engem választ-e a csapat, sem a kudarc, amikor az utolsó pillanatban jön az üzenet, hogy bár minden a legnagyobb rendben, valahogy mégis úgy alakult, hogy más megy. És végre az edzéstervekbe se zavar bele az, hogy versenyek jönnek (vagy végül nem jönnek).
Lesz egy rövid pihenő is, végre úgy fogok utazni, hogy látok is valamit a helyből, ahová megyek, nemcsak a szállodát, a csapatbuszt, meg a pályát.
A versenysúlyomra így is vigyázni kell majd.
Szóval az edzések nem állnak le, sőt, most fogok csak még jobban rákapcsolni. 2025-ben U19 másodéves leszek, ami nagy vízválasztó. A legtöbb U19-esnek ebben az évben dől el, hogy egyetemista lesz vagy élsportoló. Egyetemista majd később is lehet, illetve vannak, akiknek mindkettő összejön, de mindenki érti, mire gondolok. Arra, hogy az az év jön, amikor jó helyen kell lenni jó időben, mert az ezt követő évre már profi csapathoz kell igazolni.
Ahhoz pedig kell a kemény edzésmunka, a család és a csapat támogatása.
Nekem is át kell gondolnom ezt az évet, meg kell terveznem 2025-öt, terveket kell készítenem, és ezeknek a terveknek az kell, hogy legyen a végeredménye, hogy 2025 végére meg tudjak állapodni egy profi csapattal. Bárhogyan is vezessen odáig az út.
Mellesleg 2026-ban érettségizni is kell majd. De leginkább bringázni.
