A Mapei Tour de Zalakaros minden évben az egyik kedvenc versenyem. U 17. elsőévben voltam itt már 2. helyezett is a 18 év alatti kategóriában. Most feladattal érkeztem: Takács Zsombiért kellett dolgozni.
A verseny sztárvendége a 7-szeres grandtour futamgyőztes Johnny Hoogerland volt, aki nem csak úgy gálabiciklizni jött ide, hanem rendesen megrúgta a pedált.
Az idei Zalakaros eredetileg egy másik nyomvonalon futott volna, de mivel ott útépítés miatt nem volt 100%-ig biztonságos, a rendezők úgy döntöttek, hogy a 132 kilométeres táv a rövidtáv nyomvonalán tesz meg 2 kört. Így a három nagy emelkedőből csak a Cézár maradt benne a versenben, de az kétszer.
Egy jó rajt után sikerült mindvégig a mezőny elejében dolgoznom Zsombiért. Extrém meleg volt, és nagyon nagyot mentünk. Johnny és Zsombi az első kör második harmadára el tudtak szökni a mezőnytől, és innentől kezdve a célig összedolgozva mentek.
A második körre teljesen elkészültem attól, amit az első körben dolgoztam – de ez volt a feladat: addig taposni a pedált, amíg csak bírom, hogy szakadjon el a mezőny erősebb fele a gyengébbtől, és el tudjon menni a szökés.
A befutót persze csak videóról láttam, de parádés volt. Zsombi és Johnny egymást méregetve érkeztek az utolsó 800 méterre. Itt kulcskérdés, mikor indítja meg az ember a sprintet. Ha túl korán, akkor beállník mögé, és a végén szélárnyékból lenyomják. Ha túl későn, akkor a msik robbant, és már nem lehet feljönni a szélárnyékán. Johnny minden tapasztalatát és minden erejét bevetette, de Zsombi nyugodt és bátor maradt, és elég bevállalós volt, hogy megvárja, míg Johnny indít. Majd beállt a szélárnyékába, és a célvonalra már ő ért fel elsőként.
Johnny első dolga volt pacsira nyújtani a kezét – nagyon szép, sportszerű befutó volt.
Utána Johnny együtt ebédelt a teljes MBH csapattal.
Nagyon örültem Zsombi győzelmének, de elfogytam a végére. Mindenesetre a feladatot elvégeztem, és Zsombi győzött. Jó nap volt!
