A Tour de Mátra az egyik legjobban várt versenyem minden szezonban. Tavaly sajnos pont egy napon volt az egyik olaszországi többnapossal, így nem tudtam rajthoz állni. Fájt is érte a szívem. Innen csupa nagyon jó emlékem van. Ez az a verseny, amelyiken megalapítása óta mindig részt vettem. Először 2021-ben, még U15 elsőéves koromban, amikor még Tour de Gyöngyös volt a neve, rögtön 2. lettem. Ez volt az egyik első verseny élményem. Még Lalibá edzett fel rá. És komolyan, nagyon komolyan mondom: az, hogy megszerettem a kerékpársportot, Lalibának és nagyon nagy részben annak köszönhető, hogy ez a verseny már akkor nagyon jól szervezett, nagyon biztonságos volt, és olyan nagy szeretetet kaptam még kiskölyökként, hogy örökre a szívembe zártam.
Ez a verseny mindig kétnapos. Az elsőn eddig egy 83 km-es, a másodikon pedig egy 16 km-es szakasz várt ránk. Az idén Tour de Mátra 2025 azért is különleges, mert a szombati versenyen kétféle táv közül lehetett választani: 83 és 150 km közül. Vasárnap maradt a szokásos 16 km, fel Gyöngyösről a Kékesre. 16 kilométeren 768 méter szint. Nyélen.
Idáig ahányszor indultam, mindig dobogóra álltam, aztán 2023-ban én szereztem meg a korosztályomban az első helyet a vasárnapi szakaszon és összetettben is.
Ez a verseny olyan, mint a Lego. Lehet indulni csak az első vagy csak a második, vagy mindkét napon. Ki mihez érez kedvet. És most a szombati napon is volt két választási lehetőség. A napokat és a távokat külön-külön és a második napon összetettben is értékelik, korosztályonként és abszolútban is.
És hogy mit szeretek még ebben a versenyben? Azt, hogy itt nagyon vigyáznak ránk. 30 UBE motoros, rengeteg motoros rendőr és rendőrautó és egy sereg polgárőr biztosítja a versenyt. Az időt az EvoChip méri, vannak résztávos mérőpontok is, az adatok pedig azonnal látszanak. Szerencsére egyre több versenyen (sajnos még nem mindegyiken) egyre inkább ilyenek a körülmények, de itt a kezdetek óta ezt kapjuk, és mindenben mindig a legjobbat.
Vártam tehát ezt a hétvégét, mint eddig mindig. Egyetlen dolog zavart csak be. A sport miatt magántanuló vagyok, és az év végi vizsgáim nagy része erre a hétre esett. Szám szerint négy. Ezeket megoldottam. Azért, hogy jövőre, amikor érettségizni fogok, egyszerűbb legyen az életem, és a versenynaptáramba se zavarjon bele, az emelt szintű angol érettségimet még az idén le akartam tenni. Már tavasszal levizsgáztam a 11-12. éves anyagból, májusban megírtam az írásbelit. És sajnos úgy alakult, hogy a szóbelit most szombatra tették. És ezt nem lehetett módosítani. Maradt tehát a vasárnapi futam. Azt viszont a világért se hagytam volna ki.
Amíg vártam, hogy behívjanak az angol szóbelire, a verseny élő közvetítését néztem YouTube-on. Mert a Tour de Mátrán ilyen is van, és az Eurosport kerékpáros kommentátorai közvetítik a versenyt. Néztem a csapattársaimat, szurkoltam nekik. Aztán behívtak, leérettségiztem, megnéztem a befutót, és vártam a mai rajtot.
A szombati versenyen tavalyi csapatom, az MBH Bank Cycling Team nagyon jól ment. Révész Ádám megszerezte mind az U19, mind az abszolút 1. helyet, méghozzá nagyon meggyőző előnnyel, a 2. helyet Vock Andris (Csömör) húzta be, a 3. helyen pedig Dorogi Alex (MBH) ért célba. Számítani lehetett arra, hogy az MBH ma értük megy.
Hatalmas köszönet a szervezőknek azért, hogy a rajtbeállást nem bízták a véletlenre, hanem korosztályok szerint elkülönítve állítottak be bennünket, a várható erősorrendnek megfelelően. Ez azért is volt fontos, mert bár bőven van szint, a táv viszonylag rövid, és nincs lehetőség hosszú lassú rajtra, ahol helyezkedni lehetne egy rossz rajtbeállás után. Nem utolsósorban pedig az értelmetlen rajtbaleseteket is így lehet a legjobban elkerülni.
A mezőny elejéből indulhattam két csapattársammal, Csiki Marcival és Gere Rolanddal. Korondi Balázs és Balogh Sanyi az U17-es csoporttal közvetlen mögülünk, Böjte Csongor pedig a Master kategóriával rajtolt.
A verseny elején Sidló Daniék (Monzon – Incolor – Gub) rögtön szöktek egyet. Elment egy 4-5 ember, de hamar ugrott is rájuk a mezőny. Aztán megint szökni próbáltak. Megkezdődött a rángatás. Három-négy ember végül el tudott szakadni, és Erdős Danival (MBH) és Tóth Márkkal (MBH) mi hárman mentünk a mezőny elején, amikor, miután leadtam a vezetést, az MBH-ból Alex és Ádám ketten lószoltak egyet. Számítottam erre a taktikára, és mentem is utánuk. Egy hatos csoportban el tudtunk szakadni, és üldöztük azt a 3-4 fős csoportot, akik az előbb elmentek.
Az eredetileg elszökő 4 emberből végül kettő maradt szökésben, a másik két srác nem tudta tartani velük a tempót. Közeledtünk hozzájuk, de itt kezdtem érezni, hogy a meleg és a lósz együtt egy kicsit erős keverék. Egész konkrétan azt éreztem, hogy ha hirtelen ritmust váltok, annak hányás lesz a vége. Tempót menni simán tudtam minden további nélkül, de a lószolás nem tűnt jó ötletnek. Hagytam menni a lószt, folytattam a saját tempómban. Hátranézve láttam, hogy Balázs ott jön nem messze, így Sástó után egy picivel már együtt mentünk.
Mátraháza után, a komolyabb emelkedőre érve beigazolódni látszott, hogy jó döntés volt nem hányásig ugrándozni, mert kezdett jól kijönni a saját tempó. Utólag visszanézve az adatokat, a mátraházi elágazásnál elhelyezett mérőponton az élen haladó Sidló Danihoz képest 58, Alexhez képest 23 másodpercre voltam, amiből ezen a végső szakaszon még sokmindenre lehetett számítani. Ide együtt érkeztünk a három csömörössel. Tudtam, hogy lószolni fognak, de azt is éreztem, hogy ha erre válaszolni próbálok, akkor befigyel a róka. Úgy döntöttem, hogy hosszú még ez a szakasz, és lesznek meglepetések, én pedig nem vágyom ilyenre, úgyhogy maradok a saját tempómnál. Bali elment a lósszal, de ő is gyorsan lejött erről a tervéről. Miután beértem és beálltam elé, az utolsó 1 kilométeren még felértem Kiss Benedekre (Karcag). Nem készültem támadásra, jobbnak láttam összedolgozni. Beálltam vezetni neki, aztán leadtam, aztán az utolsó kanyar előtt egy kicsivel átvettem a vezetést. Láttam, hogy már eléggé kész volt ő is, nem lett volna illendő hátulról betámadni. Illetve nyilván nagyon hatékony lett volna az ő sprintje mögül kilőni, de nem éreztem volna korrektnek, hanem csak átvettem a vezetést. A célegyenesre én indítottam tehát a sprintet, aztán ahogy hátranéztem, láttam, hogy nem jön. Miután kicsit elszakadtam, visszább is ültem. Aztán láttam, hogy Bali is sprintel mögötte, amire Benedek is megindult, úgyhogy még utoljára megrúgtam a pedált, és beértem egy 4-5 másodperccel előttük. Éreztem a torkomban a fémes ízt, és nagyon szenvedtem a melegtől. Hiába voltak jók a lábaim, a meleg ma sok volt nekem. A célban pacsiztunk Balival, aztán kidőltem.
A végeredmény: kategória 5. hely, abszolút 12. hely. 16 kilométeren 768 méter szinttel a teljes idő 37 perc 58 másodperc.
Révész Ádám ma a 2. helyen ért be, ezzel mind U19-ben, mind összetettben megőrizte az 1. helyét, méghozzá meggyőző fölénnyel.
Gratulálok a győztesnek, hamarosan újra találkozunk!
