Ketten érkeztünk az APPSolute Sport BTS SE-től a Szlovák Kupára Korondi Balázzsal. Ő U17-ben indult, én pedig U19-ben képviseltem a csapatot. Mindketten szólóban. A táv nekem 135 km, ami 5, egyenként 27 km-es körből állt össze. Balázsék 3 kört tettek meg, ez 81 km. Körönként kb. 200 méter a szint, vagyis ez egy sík verseny. 5 körön összesen 1000 méter. Az Orbeával mentem, mert az ilyen versenyekre kifejezetten ez az ideális választás.
A tegnapi pályabejáráson gyönyörű napsütés és szinte szélcsend fogadott. Mára viszont 25-30-as szél, időnként 50-es széllökésekkel. Mivel körbe mentünk (négyszögben), ez kétszeri oldalszelet jelent, egyszeri szembeszelet és egyszeri hátszelet. A pálya legnagyobb része szántóföldek mellett vezet, így még ott is befújt az oldalszél, ahol egyébként fák vannak, mert még egy levél se volt rajtuk.
Ez egy adottság, a szél mindenkinek egyformán fúj.
Nagyon sokan álltunk rajthoz. Szlovákiában eleve hatalmas kerékpáros élet van, és nagyon komolyan veszik a versenyzést. Ezt mindig jó látni, jó ebben versenyezni. Nem használnak ugyan chipes időmérést, de sok évtizednyi tapasztalatuk van, és célfotó, videó meg egy nagyon tapasztalt versenybírói testület révén gyorsan és igen profin hirdetnek eredményt.
Az útbiztosítás olyan, hogy bár ilyen lenne mindenhol, az aszfalt pedig végig hibátlan vagy épp csak egy hajszállal marad el a tökéletestől. A legtöbb helyen tükörsima.
Itt minden korosztályban komoly létszámú mezőny indult. Ezen a versenyen Szlovákia és a környező országok versenyzői állhattak rajthoz, U13-tól egészen az Elitig. Az U19 együtt rajtolt az Elittel, ami már sejteni engedte, hogy a lassú rajt után lószolgatás lesz. 74 Elit és 80 U19-es indult együtt, összesen tehát 154-en vártuk a rajtot. Az Elitben csupa nagy név, tőlünk itt volt a Karcag Filuékkal, de itt volt 3 conti sor. Olyan csapatok is, mint a Dukla, a Pierre Baguette. És a cseh válogatott autója se nyeretlen kétéveseket hozott.
A pályán egyetlen hosszabbnak nevezhető egybefüggő emelkedő volt, az is néhány száz méter. Mindenki ott frissített. Azon a szakaszon pont jobbról fújt a szél, és kulacsot is pont jobbról lehet felvenni, ugyanakkor ilyenkor a bal oldalon haladni az előnyösebb, úgy, hogy a jobb oldalon lévők adják a szélárnyékot. Gondoltam, érdekes lesz ez a rész, de nem ez tartogatta a nagyobb meglepetéseket. Sőt.
Az első körben, ahogy számítottam rá, az Elit konti sorok elkezdték diktálni a tempót. Mindenki azon volt, hogy velük tudjunk maradni. Meg akartuk akadályozni, hogy el tudjanak szakadni, és egy-két szerencsés rajtuk tudjon maradni. Így aztán durva tempó volt, az oldalszeles szakaszokon is. Voltak bukások is, az első körben egyelőre nem akadályozott semmi.
Az első kör vége felé valamiért megszakadt a sor. Szétszakadtunk több kisebb csoportra. (Ezt utólag tudtam meg: 6 csoportra esett szét a mezőny akkor.)
A második kör elejére beértük az előttünk lévő két kisebb csoportot, és együtt mentünk tovább. Jóval az itatós domb után, a 2. kör fele környékére felzárkóztunk a főmezőnyre. Alig mentünk együtt egy kilométert, amikor egy domb után egy kisebb faluban pont közvetlen előttem volt egy tömegbukás. Elfeküdt vagy 20 ember. Aki előttem ment, átszaltózott az őelőtte bukó kerékpárján. Ilyenkor nincs biztos jó reakció, mert ha berántod a féket, és a nyakadba esnek, ugyanolyan rossz, mintha te is átesel az előtted bukottakon. Mindenesetre fékeztem, ahogy tudtam, és számítottam a bukásra. De szerencsére sikerült az utolsó pillanatban pont az előttem elbukó srác bringájába épp beleütközve megállni.
Egyik lábammal már ki is csatoltam addigra, azzal is fékeztem egy picit.
Viszont az út teljes szélességében bringák és versenyzők hevertek. Mozdulni se lehetett. Tele volt az aszfalt széltében-hosszában mindenkivel és mindennel.
A főmezőny, amivel épp újra együtt haladtunk, vagyis a főmezőnynek az a része, akik azok előtt haladtak, akik elestek, csak távolodtak a maguk feszes tempójában. Nem volt más választásom, várni kellett, míg néhányan feltápászkodnak a földről. Egyébként esély se volt továbbmenni anélkül, hogy le ne tapossak valakit a földön heverők közül. Visszanéztem az adatokat: 25 másodpercig tartott, amíg ebben a kényszerű mozdulatlanságban vártam, aztán utána is csak úgy tudtam kihámozni magam, hogy kicsatoltam, felemeltem a biciklit, és áthámoztam magam a szanaszét heverő bicikliken.
Ketten-hárman jutottunk így át. Mire felültünk, a főmezőny már messze előttünk járt. Elindultunk, és próbáltunk zárkózni, de a legerősebbek ugye legelöl voltak, jó messze tőlünk. Mi meg hárman hiába forogtunk. A szélárnyék, amit egymásnak adni tudtunk, a közelébe se jöhetett annak, amit egy tömör mezőny ad. Mindegy, mentünk, és vártuk, hogy elkezdjenek felérni azok, akikkel azelőtt együtt haladtunk, hogy aztán újra összeálljunk, és ebből kihozzunk valamit.
A harmadik kör elejére kb. 3 perc hátrányban voltunk az élmezőnytől, és tudtuk, hogy ők gyorsabban haladnak.
Ekkor még nem tudtuk, de később, már a célban kiderült, hogy náluk is volt kaland. Két őz meglepte őket. Az egyik, ahogy én hallottam, még pont átugratott fölöttük, de a másik úgy ugrott közéjük, hogy megborított három bringást. Mi az őzeket nem láttuk, csak amikor áthaladtunk ezen a részen, láttuk, hogy itt is volt egy bukás. De a főmezőny legnagyobb része megúszta, így ők maradtak továbbra is előttünk.
Egy harmincas csoporttal haladtam együtt, és kb. 4 perc hátrányban lehettünk a főmezőnyhöz képest. Aztán, amikor befejeztük a 3. kört, a rendezők azt mondták, hogy álljunk ki, mert time limit van. Nem értettük, hogy ez hogy jön ki, mert eddigre már 120 perc környékén járt a verseny, és 10% volt a limit idő. Erről mi úgy gondoltuk, hogy az valószínűleg 12 perc lenne, annyi meg biztosan nem lehet a hátrányunk. Nem is volt, mert kb. 4 perc lehetett.
Azóta se vagyok biztos benne, de ahogy a célban más csapatokkal beszélgettünk, valami olyan lehetett, hogy a 10% körönként értendő. Vagyis egy 40 perces körben 4 perc a limit idő. Nem tudom, ez-e a megoldás, mindenesetre nyilván engedelmesen kiálltunk, de szívesen végigmentünk volna.
Így az lett a vége, hogy a 154 fős Elit + U19 mezőnyből összesen 46 versenyző ért célba, ebből 18 U19-es. Ez már egészen olyan, mint egy durvább olasz versenyen. A 74 Elitből 28 ért végig.
Aztán néztem más kategóriákat az eredménylistán, és azt láttam, hogy ez csak U19-ben meg Elitben volt így. Mindenhol máshol 15-20 perces időhátrányokkal is érvényes befutó eredmények vannak a listán. Ráadásul mi több kört mentünk. Találkoztam olyan U19-esekkel is, akik messze mögöttünk jöttek (erre ők is így emlékeztek), és őket nem szólították ki. Bennünket ráadásul DNF-ként jelöltek meg, míg többeket meg OTL-lel.
A teljes megfejtés azóta sincs meg, de természetesen elfogadom, és nyilván a többiek is elfogadják a dolgot úgy, ahogy van, csak jó volna érteni.
A célban találkoztam Balázzsal. Neki se volt jó napja. Egészen a verseny elején bukásba keveredett, és bár felállt belőle, és egy hosszú és erős hajrával szépen vissza is ért a mezőnyre, nem ott végzett, ahol szeretett és tudott volna, ha nincs az a bukás.
Ez a nap már így alakult, ezen nem lehet változtatni. A számaimat visszanézve nemcsak érzésre, hanem adatok szerint is nagyon jók voltak ma a lábak. Ez ma pont nem ért semmit, de úgy veszem, hogy az adót befizettem, várom a következő versenyt.
