Az idei szezont az eredetileg tervezettnél később kezdtem. Nagy dolgok nem történtek, de beleszólt a felkészülésbe egy szájsebészeti műtét. A szokásos rutin fogkő eltávolítás után egy rutin panoráma röntgenen meglátták, hogy a még ki sem nőtt bölcsességfogaim nagyon nem jó helyre akarnak nőni, így ezeket rövid időn belül el kell távolítani, különben gondjaim lesznek. Választhattam, hogy a szezon előtt, vagy szezon közben. Egyik rosszabb, mint a másik, de akkor a szezon előttöt választottam. A műtét nagyobbra sikerült, mint szerettem volna, és a lábadozás 2 hétre kivett a felkészülésből. Aztán amikor végre újra készülni tudtam, 2 hét után elkaptam valami vírust, ami megint kivont a forgalomból. De végül minden rendbe jött.
Már nagyon vártam a szezon első versenyét, ami így most rögtön a Diákolimpia Időfutam lett. A helyszín a jól ismert Bocskaikert, Debrecen mellett. Egyenes pálya, 10 kilométer, a féltávnál fordítóval. Itt először indultam az új csapatom, a Green Riders Cycling Team színeiben. Illetve itt egyben az iskolám, a Gödöllői Református Líceum színeiben is indultam, ami azért is volt jó érzés, mert ezzel, ha jól szerepelek, meg tudom köszönni azt a támogatást, amit a tanáraimtól kapok.
Ezen a pályán nagyon figyelni kell a szélre. Van egy szakasz, ahol be tud fújni keresztbe, ami magas peremes kerékkel, amivel itt megyünk, hátrány, mert lassít. Vittük a teli kereket is, és most először ezen a pályán úgy döntöttem, hogy nem teszem fel, mert bemelegítés közben többször úgy éreztem, hogy a keresztbe szeles szakaszon többet veszíthetek vele, mint amennyit a többi szakaszon nyerhetek.
Az idő az én rajtomig (11 óra 46 perc) is szeles maradt. 25 km/h körüli hátszél volt odafelé, ami visszafelé ugyanekkora ellenszél, 40 feletti széllökésekkel. Odafelé hátszelem volt, 54-gyel mentem. A visszafordítónál szó szerint megcsapott a szembeszél. És persze annyit nem ad odafelé, mint amennyit elvesz visszafelé. Még a formám se jó, szóval jobban fájt, mint szerettem volna.
Két kilométer szembeszélben menés után újra összekaptam magam, megint összejött egy rendesebb tempó. A célhoz közeledve ezen tudtam még emelni. A végére pedig sikerült még jól összerakni a sprintet, így 13 perc 50-es időt mentem. Ez az idő ma a 2. helyre volt elég. Voltam itt már sokkal gyorsabb is, de ezen a pályán nincs két egyforma eredmény, a szél mindig lutri, nyáron pedig a meleg tartogat meglepetéseket. De ez a pálya ilyen, ilyennek szeretem.
Jó érzés volt dogogóra állni. Annak külön örültem, hogy két csapattársam is dobogós lett: U23-ban a 3. helyen végzett Ambrus Hunor, így együtt ünnepelhettünk, U19-ben pedig első lett Balogh Sándor, akivel tavaly a BTS-ben voltunk csapattársak, idén pedig a Green Ridersben is együtt tekerünk. Parrag Máté csapattársam pedig U23-ban 3. helyezett lett a mezőnyversenyben.
