Tamási, Mezőny Országos Bajnokság. A táv 85.2 km volt. Már összetegeződtem az új bringámmal, és nagyon vártam az újabb OB-t. A cél most is az volt, hogy gyorsabb legyek azoknál, akik az előző versenyen jobb eredményt értek el nálam. Nagyon szerettem volna dobogóra állni.
Az edzések jól mentek, Szilárddal, az edzőmmel a verseny előtti héten többször is lenyomtuk a távot, és mivel tudtuk, hogy végig nagy darálás lesz, a legvégén pedig egy brutális befutó, a véghajrához vezető emelkedőn vagy hatszor elgyakoroltuk a sprintet, egyre vadabb wattok mellett.
Ez a verseny annyira sík, hogy mindneki szökésben gondolkozik, de általában senkinek nem sikerül. Továbbra se volt előnyös, hogy nekem a BTS-ben nincsenek kortársaim, így nem volt kivel összedolgoznom, de figyeltem, hogy mindig rajta legyek a mezőny elején, ne vezessek ingyen, és a lószokat is tartani tudjam.
Ezek a képek jól mutatják, mennyire együtt mentünk. Végig így haladtunk.
Az utolsó kör végére már mindeki a befutóra készült. Van egy elég zűrös kanyar a véghajrá előtt, az U19-es lányok épp mellettünk buktak egyet. Szerencsére mi megúsztuk. Négyen kaptuk el jól a sprintet: Péter-Lichtenberger Ábris, ésErdős Dani az MBH-ból, akik végig kiválóan összedolgozva mentek, Zsembery Boldizsár és én.
A következő képek a befutót mutatják, utána írom a részleteket:
Tehát 4. lettem. Összesen 0,069 másodpercen, 69 ezredmásodpercen múlt a dobogó. Ez most tényleg fájt.
0,069 másodperc az ennyi:
Azt mondtam, hogy fájt. De ez csak egy pillanatig tartott. Nagyon közel volt a dobogó, és hol azt éreztem, hogy majdnem megvolt, hol azt, hogy pont lemaradtam róla. A másik célom, hogy megelőzzem azokat, akik az Időfutam OB-n előttem végeztek, sikerült.
Az időm 85,2 km-en 2:14:19,295 lett, ami 37,1 km/h-s átlag. Az előző évi eredményhez képest mind sebességben, mind helyezésben sokat hoztam, így tehát jól zárult a nap, és volt minek örülni.
