Ez volt a 2 napos KSI Kupa második napja, egyben valóban a legutolsó versenyem a Bianchival. A táv 91 km volt. Két kör, és kétszer kereszteztük a vasúti síneket. Ennek később szerepe lesz.
A BTS-ben egyedül én voltam U17-es. Itt is nagyon hiányzott egy vagy több csapattárs, akivel össze lehetett volna dolgozni.
Az első körben kialakult egy szökés, kb. 7 versenyzővel. Nem sikerült velük tartanom, de gyorsabb voltam a főmezőnynél, így a két csoport között mentem saját zsíron.
Az első kör második harmada felé jelzett a fénysorompó, hogy jön a vonat. A versenybíró mindenkit megállított, de a szökevények közül ketten nem vették észre, hogy megállították a mezőnyt, és továbbmentek.
Mindenkit a versenyben kialakult helyén állítottak meg, senki nem zárkózott fel, így miután elment a vonat, a verseny mindenki számára az eredeti pozíciójában folytatódott.
Az egész versenyem a felzárkózással telt, és bár tudtam tartani a szökevények sebességét, ez csak arra volt elég, hogy ne szakadjak le, felzárkózni nem tudtam. Ahhoz gyorsabbnak kellett volna lennem egyedül, mint nekik beforogva.
A második kör végéig ugyanez maradt a helyzet, végül a 6. helyen futottam be 2 óra 14 perc 53 mp-es eredménnyel (ebben benne van az is, hogy vártunk, amíg a vonat elmegy).
Nem voltam elégedett az eredménnyel, de reálisan nézve a dolgokat nem is számítottam jobbra: itt a szökés miatt nagyon hiányzott, hogy legyen csapattárs, akivel össze lehessen dolgozni, egyedül ennyit lehetett kihozni.
Már nagyon vártam a Cannondale-t és az Időfutam OB-t, amit már azzal futhatok.
