Erről a versenyről nem tudok sokat mesélni. U17-ben az időfutam valójában egy öszvér dolog, és alig hasonlít időfutamra – a leginkább semmire nem hasonlít. Van egy áttétel szabály, ami 50/14 – ez már eleve nem is hasonlít semmiféle időfutamra használt sporteszközre. Tilos könyöklőt használni, szóval valójában szabályos időközönként indított egyéni futamokról van szó, a gyárinál butább áttétellel.
Ezen a kétnapos versenyen indultam utoljára a Bianchival. Június 10-én volt az időfutam, 11-én egy mezőnyverseny. Eddigre már megérkezett az új bringám, egy Cannondale Supersix EVO2 DI2, de még szervizben volt. Dobozban érkezett, és a garancia miatt szakszerviznek kellett üzembe helyeznie, így várnunk kellett. És ha el is készült volna, mielőtt pályára mennék vele, még el kell vinni egy bikefitre Simon Balázshoz a Bringalandba.
A verseny forgalomban zajlott. A Stop Cukrászda Időfutamon történt baleset tanulságai miatt itt volt valaki, aki figyelte az egyébként gyér forgalmat, és ügyelt arra, hogy versenyző és autó ne találkozhasson össze az elsőbbségadás kötelező táblánál, ahonnan kihajtottunk.
A táv 9,5 km volt jó minőségű aszfalton. Az utolsó néhány száz méternél le kellett fordulni jobbra a befutóhoz. Valamiért ez pont a Volánbusz megállójához esett közel. Az U19-eseknél ebből volt is kavarodás, de szerencsére mi megúsztuk – én is.
A 9,5 km-t 13 perc 11 másodperc alatt tettem meg (a Garmint kicsivel később állítottam meg, ezért mutat többet). Ez 43,3 km/h átlagsebességet jelentett, átlag 293 wattot, normalized power 297 watt. Ez az eredmény a 4. helyre volt elég.
Tudtam, hogy a Cannondale-lel ennél lényegesen jobbat lehet menni, de türelmes voltam. Közeledett már az Időfutam Országos Bajnokság, ahová azzal a céllal készültem menni, hogy aki itt előttem ért be, azt mind megelőzzem.
De itt még várt rám egy nap, a másnapi mezőnyverseny.
