A Kínok Kínja neve nem véletlenül az, ami. Esztergomból, a Bazilikától rajtolva fel Dobogókőre, majd vissza. Ráadásul a verseny előtt nem sokkal javították az egyébként is meglehetősen megviselt aszfaltot, és a szórásos murvás technikát használták. Erre jött egy nagy eső, ami rengeteg kavicsot hordott fel az útra. Voltak is bukások szép számmal.
Szilárddal a verseny előtt egy héttel elmentünk pályabejárásra, és kétszer lenyomtuk a távot. Egyértelműen a dobogóért mentem, ezért kerestük a kiugrási pontokat. Mivel a korosztályomban nem volt csapattársam, nem volt segítőm, egyedül kellett megoldanom a versenyen a rajttól a véghajráig mindent.
Még jóval azelőtt, hogy ráfordulnánk a Bazilikához vezető befutót bevezető cikcakkos részre, van egy visszafordító, és előtte egy meredek emelkedő. Még jóval az egyébként is meredek legutolsó szakasz előtt. A legutolsó szakasz a Bazilika előtti parkoló alsó szintjéről indul, és a Bazilika előtt ér véget. A szintkülönbség itt is annyi, hogy ide lift viszi fel az embereket.
Megnéztük, mi történik, ha már ott, messze, a visszafordító előtti 10%-os emelkedőn, ahol épeszű ember nem kezd sprintet, már megrúgom a pedált. Az edzésen az jött ki, hogy bírni fogom szuflával, így a terv az volt, hogy a versenyen, mire ideér a mezőny, az elejében kell lennem, és innen indítom a sprintet.
Nagyon kockázatos stratégia volt, mert ez nagyon hosszú szakasz, benne kanyarokkal. De érdemes volt nagy tétekben játszani, mert sikerült meglepni a többieket. Ketten tudtak rajtam maradni, de mivel nem úgy osztották be az erejüket, hogy ilyen távon kelljen maximumon menni, sikerült őket magam mögött tartani, noha kiválóan jöttek, nagyon erősek voltak, az utolsó másodpercig nyélen kellett menni.
Sikerült, és erről készült az a videó, amit Apukám transzba esve üvöltött végig:
Régóta mondták nekem, hogy az első győzelmet nehéz megszerezni. És tényleg így van: mindaddig nem hiszed el, hogy képes vagy rá, míg egyszer át nem élted. Így volt ez az első dobogóval is: amikor meglett, utána már könnyebben jött a többi, mert eleve arra állt rá a gondolkodásom. Mert elhittem, hogy lehet.
