Időfutam
Táv: 19 km
Rajt: Debrecen, Bocskaikert
A rajt időpontja: 11:48
Információ a versenyről a házigazda DKSI honlapján itt és az MKSZ honlapján itt.
A versenykiírás itt található.
Eseménydús verseny volt, mindenféle értelemben.
Már előző este megérkeztem Debrecenbe, hogy a rajthoz nyugodtan készülhessek elő, és ne kelljen a reggeli forgalom miatt idegeskedni vagy túl korán indulni.
Már épp melegíteni készültünk a csapattársaimmal, amikor Filutás Viktortól értesültünk, hogy Antal Attila bemelegítés közben balesetet szenvedett, és nagyon súlyosan megsérült. Amikor láttuk, hogy a mentőautó mellé mentőhelikopter is érkezik, és hosszú időn, jóval több, mint egy órán keresztül nem tudtak elindulni Avéval, éreztük, hogy itt nagyon nagy a baj.
Végül felszállt a mentőhelikopter – ettől valamennyire megkönnyebbültünk, de mindenkinek a baleset járt a fejében. Reméltük, hogy minden rendben lesz.
Mivel a verseny félbeszakadt – a mentőhelikopter a rajthoz tudott csak leszállni -, új rajtidőpontokat kaptunk. Hogy kezelhető maradjon a helyzet, mindenki az eredetileg kiadott időponthoz képest 2 órával később indult.
Persze mi már pont megettük a rajt előtt szokásos csodaszereinket, amikor félbeszakadt a verseny, így egy kicsit újra kellett tervezni a dolgokat. Az se sokat segített, hogy 34 fok volt árnyékban – illetve árnyék nem volt, de ha lett volna, ott ennyit lehetett volna mérni. Nekünk a csapatsátor meg egy csomó jégkocka, nekem meg egy hűtőmellényx jó szolgálatot tett, de így se fáztunk.
Itt debütált az időfutam kerékpárom, egy Orbea Orca, amivel korábban Hancz Tomi diadalmaskodott. A verseny előtti hetekben tesztelgettem vele, de messze nem tudtam annyit gyakorolni, mint szerettem volna, mert egy betegség miatt ki is kellett hagynom néhány edzést. Még erősen köhögtem, amikor rajthoz álltam, de alapvetően jól voltam már.
A módosított rajtom 13:48-kor volt.
A teli kerékkel mentem, tudván, hogy a pálya egyes részein befújó oldalszél ezzel előnytelen, de reméltem, hogy a többi szakaszon ki tudom használni.
A táv 19 km volt, bójára fordultunk 9,5 km után.
Az időm végül 25:50,67 lett, ami 44,1 km/h átlagsebességet jelent.
Amikor célba értem, arra gonoltam, csak ne én legyek az utolsó. Aztán kiderült, hogy ennél lényegesen jobb a helyzet: U19-ben 8. lettem, az elsőévesek között pedig enyém lett a második legjobb eredmény.
Hancz Tomi nyert, a második és a harmadik helyen két csapattársam, Takács Zsombor és Makrai Bálint végeztek. Az U17-eseink is jól teljesítettek: Péter-Lichtenberger Ábris 1. lett, Tóth Márk pedig a dobogó 3. fokára állhatott. Volt tehát mit ünnepelni a csapatnál.
Elégedett voltam az eredményemmel – elsőévesként ennél jobbat egy betegség után reálisan nem várhattam. Jövőre visszatérek!
A hivatalos eredménylista ide kattintva érhető el.
Végtelenül szomorú, hogy utólag ki kell egészítenem ezt a bejegyzést: Attila, aki 2023-ban időfutam magyar bajnok lett a korosztályában, két héttel a baleset után életét vesztette a kórházban. A baleset után már nem tért magához. Kiváló kerékpáros volt, nagy szíve volt. A verseny előtti napon a Straván pont arról írt, hogy ebben az évben nincs esélye megszerezni az időfutam bajnoki trikót, de még utoljára kiment vele edzeni. Megrázó volt ezt olvasni, hogy “utoljára”. És hogy milyen ember is volt? Egy sporttársunk a verseny előtti napi Strava kommentmezőben megkérdezte, hogy nem adna-e kölcsön neki egy időfutam kulacstartót, ő pedig rögtön mondta, hogy de igen.
Nagy szomorúság elveszíteni egy 53 éves, egészséges sportembert. Egyetlen dolog vigasztal: élete utolsó percében is azt csinálta, amit a legjobban szeretett. Nyugodjon békében!
