Hegyi Országos Bajnokság. A helyszín már hagyományosan Magyarhertelend, a szervező a Zengő. Ami egyben azt is jelenti, hogy biztonságban leszünk, jó lesz az aszfalt, és mindenki jól fogja érezni magát. A táv 24 kilométer, 604 méter szinttel.
Egy héttel az OB előtt részt vettünk volna a BalatonFondón, de az előrejelzés szerint viharos szél és eső volt várható, ezért a szervezők a 118 km távot törölték, és minden versenyző a 62 km-es távon indulhatott. Az MBH Bank Cycling Team úgy döntött, hogy nem indul. A csapat nem akarta kockáztatni sem a balesetet, sem azt, hogy az egy hét múlva esedékes OB-n és a Kecskeméti Kétkarikás Kerékpárversenyre lebetegedjünk.
A sors mégis úgy rendezte, hogy a Hegyi OB-n betegség és külföldi versenyek miatt csak 4 fővel tudtuk képviseltetni magunkat. Az U19-es sorunkból csak 3 elsőéves, míg az U17-ből csak egyedül Márk tudott eljönni.
Bőven időben érkeztünk, így volt idő kicsit körbesétálni, és kezet rázni néhány régi ismerőssel: Keszericze Zsolttal, Skoff Gáborral:
Gönczy Gergővel (Epronex):
Kardos Csongival (Csömör):
Koloszár Petivel (BTS)
A pálya egy jó darabig a tavalyi U17 verseny útvonalával azonos volt, csak míg U17-ben a komlói elágazásig mentünk, most egészen Misina-tetőig, a tévétorony aljáig tartott a verseny.
Egyetlen csapatkocsink volt, így az U17 után jött, akik eleve 5 perccel később rajtoltak, mint mi. Meg kellett tehát úszni műszaki hiba nélkül, mert esély se lett volna felérni a mezőnyre, ha valami történik, és be kell várni, amíg a másik mezőny mögül felér a csapatbusz.
Korábban is meséltem, hogy ez nem olyan klasszikus hegyi verseny, mint például a Mátra. Magyarhertelend után van egy emelkedő, ahol gyorsan mindenki erőltetni kezdi a szökést, de általában nagy dolgok nem történnek. Aztán jön sok laposabb rész, néha emelkedők, időnként még lefelé is megyünk. Nehéz ráhúzni bármilyen kategóriát, elég vegyes a domborzat.
Az U17-es befutópont után erős lejtő jön, aztán két nagyon komoly kanyar, az egyikben szalagkorlát, a másik egy sikán, előtte zászlós emberrel, hogy ne legyen bukás.
Jó erőben voltam, jól mentem, de elszúrtam a taktikát. Amikor az elején megindulnak a lószolgatások, tenni kell a pirosra vagy a feketére: dönteni kell, hogy felugrasz, vagy maradsz a saját tempódban, mert ez csak a szokásos rángatás, és úgysem lesz belőle semmi.
Az az igazság, hogy ez tényleg rulett: ha nem ugrasz a szökésre, de összejön, akkor lemaradsz. Ha mindenre rámész, akkor hamar elégsz. Rá kell érezni, merésznek és szerencsésnek is kell lenni.
Én úgy döntöttem, ha lósz van, megyek.
Mire a vége felé rájöttem, hogy a lószok egyre másra behalnak, és kevesebbet vesz ki belőlem, ha a saját tempómban megyek, már ellőttem a puskapor nagy részét. A vége már kármentés volt: saját tempóban haladva el tudtam menni még olyan versenyzők mellett, akik hozzám hasonlóan korábban a szökésre felugrás taktikáját választották.
Kardos Csongi és Gönczy Gergő jó ütemérzékkel időben megléptek, és példás összmunkával haza is értek szökésben. Gergő kategória és abszolút első lett, Csongi U19 első, abszolút második helyen végzett. Én tizenegyedikként értem célba, ami messze nem az a helyezés, amiért idejöttem. Mindegy, ez az év már csak ilyen. Jövőre visszatérek!
