Csapatban

BTS – 2022-2023

Első csapatom a BTS – Buruczki Training System volt. 2022-ben kezdtük a közös munkát.

Buruczki Szilárd kiváló edző, tizenkilencszeres (!!!) magyar bajnok, zseniális szakember és jó barát. Ha most kezdenék, most is hozzá fordulnék. Csodálatos két szezont dolgoztunk együtt. Ő tanított meg versenyezni. A teljesítményemet ebben a valamivel több, mint másfél évben megsokszorozta. Úgy hajtott, hogy közben mindig figyelembe vette a határaimat is, de arra is megtanított, hogy hogyan kell átlépni a saját árnyékomat, és hogyan kell ma többet teljesíteni, mint tegnap. Tőle láttam azt a nagyon szerethető, jó példát, hogy az ellenfelet mindig tisztelni kell, és hogy minden bringás a barátunk, akármelyik csapatban is teker.

Soha nem felejtem el, hogy már az első találkozásunkkor, amikor még a gimnáziumi felvételim szóbeli időpontjára vártunk, megkérdezte, hogy “edzőtábor érdekel?” Mondtam, hogy persze. “Akkor jó, gyere velünk, 10 nap múlva indulunk Tenerifére 3 hétre.”

Ekkor alig egy órája ismertük még csak egymást, csak a Strava alapján tudott rólam valamit – igaz, azt már jó előre alaposan átnézte. Abban az évben persze nem tudtam menni, pont a felvételi miatt, de a következő szezon legelején már velük utaztam, és egy lórúgásnyit fejlődtem.

A BTS-ben tudtam meg, hogy a csapat az egy család. A BTS-ben akkor én voltam a legfiatalabb, és a következő legifjabb is nálam 10 évvel volt idősebb. De nem kezeltek gyerekként, nagyon is komolyan vettek, viszont annyi szeretetet kaptam, mint a családban a legkisebb testvér. Minden perc öröm volt ebben a csapatban, örökké szeretettel fogok visszagondolni rájuk. Csak hálával tartozom Szilárdnak és a csapattársaimnak is.

Hogy miért váltottam csapatot mégis?

Ahogy már mondtam, a BTS-ben a korban hozzám legközelebb álló is 10 évvel volt idősebb nálam, így a versenyeken nem volt társam, akivel össze tudtam volna dolgozni. Hiszen ők Elite kategóriában álltak rajthoz, én meg akkor még U17-ben. Ez hatalmas hátrány: a kerékpársportban szélárnyék és összedolgozás nélkül csak megrogyni lehet. Olyan, mintha állandóan szökésben mennél.

U19 első évben, ahol a versenytáv az eddigiek kétszerese, nem volt járható út, hogy csapattársak és összmunka nélkül álljak rajthoz. Megbeszéltem Szilárddal, és egy véleményen voltunk. Ahhoz, hogy U19 után legyen folytatás, már az első évben el kell kezdeni a komoly csapatmunkát, és másodévben eredményeket kell hozni, különben bedeszkázzák az eget. Aki U19 végére nem jut komoly szerződéshez (jellemzően egy külföldi csapatnál), az ottragad az amatőr mezőnyben, bármilyen jól is megy.

Szilárd azt mondta, hogy egy valamirevaló edző ilyenkor nem tehet mást, mint megsimogatja a versenyzője fejét, minden jót kíván neki, és elengedi. Hiszen pont azért dolgozott velem idáig, hogy egyszer tovább tudjak lépni.

Mindkettőnknek fájt a szíve, de azt is tudtuk, hogy ami most következik, az annak a munkának az eredménye, annak a beteljesedése, amit együtt végeztünk. Nagy szeretettel gondolok vissza az együtt töltött időre.

Sok barátom volt már a mezőnyből, és volt néhány ötletem, hogy hol érezném jól magam, hol van meg az a szakmai háttér és hol van annyi jó csapattárs, akikkel együtt lehetne működni. A lista legtetején az MBH Bank Cycling Team volt. Mint később megtudtam, már ők is figyeltek.

MBH Bank Cycling Team

2023. november 10-én írtam alá az MBH Bank Cycling Teamhez, és a 2024. szezon első napjától ide szól a licencem.

Miért jöttem át a BTS-ből, ahol annyira jól éreztem magam?

2023 végére biztossá vált, hogy olyan alakulatnál kell folytatnom, ahol legalább 3-4 velem egy korosztálybeli csapattárssal tudok együtt menni a mezőnyben. Egy szóló kerékpároshoz képest egy 6 főből álló, jól helyezkedő sorban 40%-kal gazdaságosabban lehet haladni, míg ha egy ilyen csoport jól helyezkedik egy bolyban, vagyis minden irányból körülveszi őket 5-5 kerékpáros, akkor 80% fölötti energiamegtakarítással is tudnak tekerni egy szökevényhez képest.

Ha megfordítom: ennyivel kell erősebbnek lenni, ha nincs csapattársad. Egy futamgyőzelemhez pedig felvezetés kell: egy komplett sor következetesen végigvitt stratégiája a vereny alatt, leginkább a végjátéknál. U19-ben már minden lépésnek nagy jelentősége van, így keresnem kellett egy olyan csapatot, ahol van kivel összedolgozni.

Sokakkal már a korábbi évek versenyeiről ismertük egymást, és jóban voltunk. Az MBH olyan, mint a Forma-1-ben a Ferrari: mindenki itt szeretne egyszer versenyezni, mert itt tényleg csapatmunka van, és minden úgy működik, ahogyan működnie kell.

Az egyesület eredetileg Kecskeméti Első Sor Kerékpáros, Futó és Triatlon SE néven vált ismertté. Később az MKB Bank szponzori hátterével erősödött, majd 2023-ban, a bankok fúziója után a csapat is nevet váltott, így lett az új név MBH Bank Cycling Team. Az MKB-sok (később már MBH-sok) mindig is a legjobbak között mentek. Ahogy a Ferrarinál is, itt is egy magas léc fölött kell átugrani, ha itt akarsz versenyezni. Hálás vagyok, hogy bizalmat kaptam, és büszkén képviselem a csapatot.

Amikor tárgyalni kezdtünk, még nem tudtam a nagy hírt, hogy az MBH Bank névadó szponzora lesz (azóta lett) az olasz Team Colpack Ballan prokontinentális csapatnak, és így a két alakulat közös alapokon fog működni, a magyar U19-es csapattagok számára a prokonti, sőt, hamarosan a ProTour kategóriában továbblépési lehetőséget is biztosít.

A magyar MBH Bank Cycling Team eddig is híresen jól szervezett csapat volt. Ez most komoly infrastruktúrával egészült ki, amitől már közel olyan ebben a csapatban versenyezni, mint a profi ligában.

Azon felül, hogy nagyon jók a csapattagok, mindig van egy átgondolt csapatstratégia, mindig van velünk szerelő, pótalkatrész, tartalék kerékszett és tartalék bicikli, a csapatbuszban szerszámok és kaja. Gyakran megyünk edzőtáborba, és mind ott, mind a többnapos versenyeken is nagyon odafigyel a csapat a regenerációnkra.

Rengeteg külföldi versenyre jutunk el, olyan erős mezőnyben mérettethetjük meg magunkat, amilyenről itthon álmodni  se mertünk. Nem mintha Magyarországon nem lennének erős és tehetséges ellenfelek, mert szerencsére vannak, de míg itthon egy versenyen a mi kategóriánkban rajthoz áll 20-30 versenyző, addig egy szlovák versenyen kétszer ennyi, egy osztrák futamon 120, Olaszországban meg meg se tudjuk számolni, mennyi.

Ez persze fárasztó, és nagyon tele van a versenynaptár, de pont azért vagyunk itt és nem máshol, mert mi ezt választottuk.

A csapat mindenkinek névre szóló Cinelli Pressure Ultegra DI2 kerékpárt biztosít, nagyon komoly szerviz- és alkatrész háttérrel, sok tartalék kerékkel. Így aztán lehet merészen menni.

A kerékpársport egyszerre gladiátorharc és sakkjátszma is.  Mindig szükség van az összes erőre és az összes ravaszságra, de mindez együtt mit sem ér, ha nincs körülötted egy csapat. Ebben a sportban hamar meg lehet ismerni a fizika törvényeit: a legtöbbször a gravitációval és a légellenállással találkozunk. Az utóbbi ellen van a csapat.

Időhiány

Ha élsportra adod a fejed, meg kell barátkoznod azzal, hogy nagyon kevés időd lesz, és sokmindenből kimaradsz. Sokszor kell emlékeztetned magad arra, hogy ez most egy befektetés.

Amíg nem voltam egy csapat tagja, úgy bringáztam, ahogy jónak láttam – persze Lalibával egyeztetve. Amikor bekerültem a BTS-be, Szilárddal kiválogattuk a leginkább nekem való versenyeket.

Amióta az MBH-ban versenyzek, nincs gondom a versenynaptár összeállítására: a csapat megírta már januárban, és a szezon végéig tudom, hogy hol állok rajthoz. Ez amennyire behatárol, annyira jó is. Behatárol, mert gyakorlatilag semmi szabadidőm nincsen. Ugyanakkor szinte minden hétvégén versenyzek – van, hogy egy péntektől vasárnapig tartó időszakban 2-3 alkalommal is -, és rengeteget fejlődök.

Az edzések hossza és intenzitása is nagyon gyors ütemben változott az elmúlt évek során. Kezdetben heti 2-3 alkalom volt. Szilárddal már U17 első évben hamar ráálltunk a heti 6 edzésre, egy pihenőnappal. U17 másodévben 23 versenynapom volt, letekertem 12 ezer kilométert. U19 első évre az edzéseim időtartama hirtelen megint sokat nőtt. Pihenőnap alig néhányszor van – nincs minden héten. Április közepére már 5500 kilométer volt a lábamban, túl voltam 4 edzőtáboron, és eddigre még épp csak elértünk a szezonkezdethez. Az előre tervezett versenynapjaim száma a kétszeresére nőtt, és időnklént bekerül a naptárba egy-egy újabb dátum.

Ennyi elfoglaltság mellett a tanulás nem könnyű feladat. De nagyon erős lélek kell ahhoz is, hogy amíg a velem egyidősek moziba meg házibuliba járnak, ilyen dolgokra én csak nagyon ritkán vagy szinte soha nem jutok el. A családi ünnepeink is a versenyekhez, csapatedzésekhez igazítva férnek csak bele. És igen: karácsonykor is van edzés.

A kudarc kezelése

Minél magasabb kategóriában versenyzel, annál inkább olyanok lesznek körülötted, akik idáig csak nyertek. Amikor megérkezel közéjük, még magabiztos vagy, hiszen tudod, hogy tengernyi győzelemmel a hátad mögött jöttél. Igen, de ők is. Ők is mind jobbak, mint azok, akiket eddig le tudtál győzni.

Amíg kezdő vagy, gyorsan fejlődsz. Eleinte perceket javulnak az időid ugyanazon a távon. Aztán másodperceket, végül a tizedekért is egyre többet kell küzdeni. Mindeközben egyre keményebb versenyeket futsz egyre jobb ellenfelek ellen, egyre nagyobb távokon. Ahhoz, hogy itt győzni tudj, exponenciálisan nagyobb teljesítményre van szükséged, és a kockázatok is egyre nagyobbak. Erre fel kell készülni.

Nekem az U15 másodév után az U17 elsőév a pofonok éve volt. Épp csak egyetlen csonka szezonnyi múlt után itt egy kategóriában indultam a nálam egy évvel idősebbek ellen, akik közül sokan már jó néhány éve versenyeztek. Sokkoló volt az erőbeli fölényük.

Láttam, hogy nincsenek győzelmi esélyeim, de azt is láttam, hogy az elsőévesek között jó helyen vagyok. Arra kezdtem koncentrálni, hogy felvegyem az erősebb másodévesek tempóját, de nem nyomasztottam magam azzal, hogy győznöm kell. Az év végére elkezdtek jönni a dobogók, és U17 másodévre már sok magabiztos győzelmet és dobogós helyezést gyűjtöttem.

Az U19 elsőév ugyanaz, mint az U17 elsőév volt, csak kétszeres a táv, kétszeres az edzés mennyisége, kétszer annyi versenynapom van, és már megint azok az ellenfeleim, akik U17 elsőéves koromban másodévesek voltak – csak közülük már csak a legjobbak maradtak itt.

Ilyenkor választhatsz: megrogysz a feladat alatt, vagy megtervezed az utat, és felépíted magad. Elesel, felállsz, elesel, felállsz. Ez a jó döntés.

Sérülések

A kerékpársport veszélyes. Minden hősködés nélkül állítom, hogy itt mindennap vásárra visszük a bőrünket. Már azzal is, hogy közúton edzünk. Ha már mentél biciklivel autók között, akkor érted, miről beszélek. Mi évi tizenezer kilométert edzünk közúton. Sok-sok történetünk van, és sajnos sokszor hallunk olyat, hogy egy társunkat baleset éri.

A versenyeken a mezőnyben egymás kerekén, egymástól fél könyök oldaltávolságra megyünk 40 körüli átlagsebességgel, spritben 60-70 között, lejtőkön időnként 100-as tempó közelében. Itt a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ezért vigyázunk egymásra.

De hibák így is történnek, ahogy műszaki problémák is adódhatnak. Egy defekt, egy úthiba, bármi.

Ezért is hordunk mindig sisakot. Észrevetted, hogy minél komolyabb kerékpáros valaki, annál biztosabb, hogy még bevásárláshoz is sisakot vesz fel? Hordd te is, mert ha mi, akik, hidd el, elég magabiztosan kezeljük a kerékpárt, szintén hordjuk, akkor lehet abban valami, hogy ez hasznos dolog.

A sérülés nem a barátunk, de mindig van nálunk kötszer és fertőtlenítő, hogy ha történne valami, minél gyorsabban minél jobb cuccokkal le tudjuk kezelni. Ezen az oldalon részletesebben is írok arról, hogy nekem mik váltak be.

Teljesítménykényszer

Amikor megérkeztünk az olasz versenyekre, leesett az állunk attól, amit láttunk. Ezek a srácok a rajtvonalnál megrúgják a pedált, és nyélen tolják a célvonalig. A söprűs kocsi pedig kegyetlen, de tényleg nagyon kegyetlen. Megvan, mennyi a time limit, és ha a futam bármelyik pillanatában kívülre kerülsz, akár egy defekt, egy műszaki hiba, vagy bármi miatt, máris kivesznek a versenyből. Egyáltalán nem ritka, hogy 200 induló közül 40 vagy 50 ér csak be a célba.

Jó néha hazai versenyen rajthoz állni, mert itt se a mezőny nem ilyen ádáz, sem a söprűs kocsi nem ilyen gyilkos. Ahhoz, hogy itthon kivegyenek, gyakorlatilag ki kell szállni a versenyből. Olaszországban elég, ha nem vagy 110 százalékos formában, már repülsz is.

Ezen néha röhögsz, néha káromkodsz, néha megzuhansz. Az egyik versenyen bőven a söprűs kocsi előtt értem be, egy bolyt vezettem fel, már régóta a kerekemen jöttek, senki nem forgott be. Sprinttel mentünk át a célvonalon, boldog voltam, hogy sikerült megmenteni az egyébként felejthető versenyt. Aztán egy 30 perccel később megjelent a nevem mellett, hogy OTL – Over Time Limit. Utólag újraszámolták, és kivettek. Meg a mögöttem beérő 10-15 embert is. 49 rohadt másodpercen múlt. 37 fokban, 1 feladott kulacs vízzel menve, 98 kilométeren. Előtte a Touron a nagy meleg miatt módosították a time limitet – nálunk nem. Az élet néha tud fájni.