A Hegyi Országos Bajnokság minden évben az OB sorozat utolsó fejezete. A helyszín már ismerős régről: Magyarhertelend, a szervező a Zengő, ami azt jelenti, hogy vigyáznak ránk. Már erősen megyünk kifelé a szezonból, mindenki tervezi a jövőt. Egymás között is egyre többet beszélünk arról, kinek mik a tervei. Mondunk, amennyit lehet.
A táv rövid, U19-ben 22 kilométer, a szintemelkedés 590 méter. A rajt Magyerhertelenden, a befutó Misinatetőn, a tévétoronynál. A pálya különlegessége, hogy az utolsó harmadban van egy 2 és fél kilométer hosszú lejtő, több kanyarral. Itt vagy merészen kell menni, és kockáztatni, vagy a végén az emelkedőn kell megfizetni az árát annak, ha megelőznek.
A lassú rajt rövid. Kifordulunk a magyarherterlendi főútra, aztán elindulunk fölfelé. A lassú rajt a település végét jelző tábláig tart. Volt most közben egy útfelbontás a jobb szélen, de nem volt zavaró, jelezve is volt, és mondták is, hogy ott lesz. Az éles rajt után az előző két évben mindig nagy tempózás volt. Most is arra készültem, hogy így indít az eleje, de az első dombon volt csak egy tempósabb indulás, de az se volt még csak hasonló sem az előző években megszokotthoz. Korábban itt már rögtön elkezdett szétszakadni a mezőny, most viszont együtt maradtunk.
Az Orfűi-tó után, az emelkedő kezdete előtt van egy hupli. Ott jött egy nagyobb tempó. Mindenki jól akart helyezkedni. Ez egy nagy, hosszú emelkedő, és amint megkezdtük, jött egy erős tempóváltás. A United Shipping kezdeményezett, ők mentek elöl, én a második csoportba kertültem Reinodli Ákossal (ő ment elöl) és három Green Ridersessel és néhány másik sráccal. Ahogy haladtunk fölfelé, Ákos és a Green Ridersesek maradtak, a többiek elkezdtek leszakadni rólunk. Mindenki rendesen kivette a részét a munkából, rendesen beforogva haladtunk. Utolértünk egy Bike Zone-os srácot, ő is beállt.
Elhagytuk azt a részt, ahol a kerékpárút párhuzamosan halad a főúttal. Bőven látótávolságon belül volt az első csoport. Itt Ákossal és a Bike Zone-os sráccal előrébb tudtunk menni, el is tudtunk szakadni a többiektől. Aztán már csak ketten maradtunk együtt Ákossal.
Az elágazásnál Ákos két-három méterrel lemaradt, de ezt a távolságot tartva nagyjából együtt mentünk. Gondoltam, helyre fog ez jönni neki, én pedig mentem a saját tempómban, nem ellépve, de nem is bevárva. Számítottam rá, hogy rövidesen összeáll neki is a tempó újra. Közben utolértük az egyik MBH-s versenyzőt, és ekkor már Ákos is visszazárkózott, sőt, be is állt előre. Mikor leadta, látszott, hogy hármunk közül itt csak mi ketten fogunk összedolgozni, úgyhogy átvettem én.
Odaértünk, ahol a rövidtávosok befutózónája volt. Ez egy emelkedő. Ezen elkezdtem egy kicsit tempózni, hogy egy kicsit meg legyen húzva. Követtek, Ákos átvette, ő is elkezdte húzni a tempót. Ezek után megérkeztünk ahhoz a kb. két és fél kilométeres lejtőhöz, amiben vannak szűk és trükkös részek is, erősebb kanyarok, szalagkorláttal és anélkül. Itt nem akartam kockáztatni, inkább óvatosban adtam elő. Tudtam, hogy utána még lesz emelkedős rész, ahol némi többletmunkával vissza lehet jönni. Így Ákosról és az MBH-s srácról egy kicsit leszakadtam, de az állatkertnél kicsit kiálltam a nyeregből, és újra ott voltam velük.
Közben a Bike Zone-os srác és a három Green Riderses srác felért ránk. Az utolsó 2 kilométert együtt kezdtük meg. Az utolsó 1000 méteren Ákos növelni kezdte a tempót, az MBH-s srác ment mögötte. Én nem akartam belemenni ebbe a tempóváltásba, más tervem volt. Az utolsó 200 méterre terveztem sprintet, annyira maradtam mögöttük, hogy azt ott eredményesen meg tudjam rúgni.
Ákos még távolodott, de az MBH-s srác elengedte a tempót, nem ment tovább vele. El is haladtam mellette. Jött velem egy Green Riderses srác, de úgy láttam, vele rendben leszünk.
Odaértünk a 200 méteres táblához, ami abban a jobbosban van, ami után kezdődik a durvább meredek. Ott megindultam teljes erőből. A 200-as táblánál még 50-100 méterrel voltam Ákos mögött. Reméltem, hogy felérek rá, de nem voltam biztos benne. Mivel ő korábban kezdett tempózni, a végére már nem maradt úgy ereje, hogy erre a megindulásomra reagálni tudott volna. Volt ebben a taktikában kockázat, de most bejött, és sikerült Ákos előtt beérnem.
Az időm 41:05.2 lett, ez a kategóriám (U19) 12. helyére volt most elég. (27-en álltunk rajthoz U19-ben.) Abszolútban 43 indulóból 21. lettem.
A United Shippinges srácok végig magabiztosan uralták a versenyt. Külön nagyon örültem korábbi BTS-beli csapattársam, Koloszár Peti (Green Riders) elitben elért 2. helyének.
Ahogy már írtam, a befutó után beszélgettünk páran U19 másodévesek a jövőről. Persze mindenkinek megvannak a titkai, de azért váltottunk pár szót arról, hogy kinek mik a tervei. Sajnos U19 után nem egyszerű a folytatás. Az amatőr csapatok túlnymó többségben az utánpótlás korosztályra épülnek, csak néhányan versenyeztetnek U23 vagy afeletti kategóriában. A profi pálya felé vezető legbiztosabb út az, ha most vagy a nem túl távoli jövőben sikerül külföldre szerződni, vagy bejutni egy magyar érdekeltségű conti vagy proconti sorba. Ellentmondásos híreket lehet hallani arról, hogy ez most mennyire elérhető a magyar profi csapatoknál. Jelenleg 4 ilyen van. Jó volna, ha sok magyar U23 elsőéves folytathatná náluk. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
