Amikor ezt a honlapot elindítottam, elhatároztam, hogy ez nem egy best of gyűjtemény lesz, hanem benne lesz minden, ami velem a versenyeken történik, jó és rossz, siker és kudarc. Ez a verseny, nincs mit szépíteni rajta, kudarc volt.
Nehéz írni erről, mert annak ellenére, hogy így sikerült, rengeteg munka volt benne, és többre, jobbra számítottam. De vannak ilyen napok. Nem keresek kifogásokat, magyarázatokat. Így sikerült. Röviden írok, még rágom a történteket, ráadásul 3 nap múlva Időfutam Országos Bajnokság, addigra túl kell lépnem ezen, hogy csak a feladataimra koncentráljak. Egész pontosan még három napom sincsen. Azonnal túl kell lépnem. Nem akarom forgatni magamban a kést, viszont hű akarok maradni az eredeti elképzelésemhez: ezen a honlapon minden ott lesz rólam. Én én vagyok, a sikereimmel és a kudarcaimmal együtt.
Negyvennégyen álltunk rajthoz U19-ben. Az Appsolute Sport BTS SE-ből Csiki Marci egy sérülés miatt sajnos nem tudott velünk tartani. Gere Rolanddal képviseltük a csapatot. A táv 119 km volt, és a tavalyi, illetve az ezt megelőző évekhez képest jelentősen megváltozott a pálya.
Korábban a Tamási – Iregszemcse – Nagykónyi – Tamási vonalon mentünk 4 kört. Itt jelentős emelkedők nincsenek, a verseny első 3 köre a kivárásról és a beetető lószokról szólt, a végén pedig mindenki maximumon ment, aztán megjött az egész mezőny egyben, és a sprint döntött.
Az idén először megtettük a szokásos Tamási – Iregszemcse – Nagykónyi – Tamási kört, majd folytattuk Pincehely – Gyönk – Szakály felé, innen vissza Tamásiba, és még egy kört mentünk a szokásos Tamási – Iregszemcse – Nagykónyi – Tamási pályán.
Az időjárásjelentés szerint 24 fok volt, de ezt árnyékban mérik. Napon és aszfalton ennél jóval melegebb volt. Sikerült jó helyen és jókor felvennem a kulacsokat. Ennek ellenére a meleg kiütött, és elkezdtem egyre jobban szenvedni. A lábaim jók voltak, de a közérzetem egyre rosszabb.
Folyamatosan kerültem egyre hátrébb.
A mezőny teljesen szétszakadt. Az idő limit miatt 29-en értünk célba, én a 27. helyen.
Nyilván csalódott vagyok, akkor is az lennék, ha ez egy jelentéktelen verseny lenne, de így, hogy ez egy országos bajnokság, sokkal jobban megviselt. Viszont nem akarok és nem is fogok beleragadni a kudarc érzésbe. Három nap múlva Időfutam OB, készülök, odalépek, kihozom a legjobbat magamból, ezt a napot pedig elteszem azok közé a kudarcok közé, amiknek a túlélése megerősít.
