Életemben először indultam Időfutam Országos Bajnokságon. Nagy örömömre elkészült a Cannondale is, és külön az OB-re egy időfutam beállítással is készültünk. U17-ben elég korlátozottak a lehetőségek: időfutam mez és könyöüklő megengedett, de az áttátel szabály (50/14) érvényben volt, és nem lehetett időfutam bringával rajthoz állni. Az időfutam sisak használatát szintén lehetővé tették a szabályok, de nekem nem volt ilyenem.
Jó erőben voltam, sokat készültem. A Cannondale Supersix EVO2 DI2 meglepően jó bringa, jók az aero tulajdonságai, és könnyű is. Határozott különbséget éreztem az egyébként nagyon szeretett Binachi Sprint 105-ösömhöz képest, és a könyöklő is jónak tűnt. Csak egyszer tudtam tesztelni a biciklit a verseny előtt, de az nagyon ígéretes volt. Nagyon vártam a futamot. Az volt a cél, hogy megelőzzem mindazokat, akik az előző versenyen, Tiszagyendán, az időfutamon gyorsabbak voltak nálam. (Spoiler alert: sikerült.)
Életemben először történt, hogy nem földről rajtoltam, hanem becsatolva ültem a nyeregben, és fogták a nyergemet indulás előtt. Tartottam ettől, mert ha itt hibázok, az súlyos időveszteséggel jár, márpedig itt minden másodperc, de inkább a másodperc tört része is számít.
A rajt rendben volt. A pálya gyakorlatilag nyílegyenesen haladt, nem voltak zavaró körülmények. Tudtam a saját tempómat tartani, végig jó érzésekkel tekertem. Hogy ez mire volt elég?
A táv 15 km volt, amit 20:35:33 alatt teljesítettem, ami 43,7 km/h átlagsebességet jelentett, 294 watt mellett. És hogy ez milyen helyezésre volt elég?
Peter Sagan a könyvében ír arról, amikor rendre második helyeket szerzett. Azt mondja, valószínűleg kellene egy színes trikó annak is, aki második, lehetne a színe barna. Nos, érezhettem volna én is így, mert megint negyedik lettem, méghozzá 1,14 másodperccel maradtam le a dobogóról. Egy hajszállal jobb rajt, egy egész picivel jobban időzített forduló a bójánál, esetleg egy időfutam sisak – ez mind segített volna. És persze, ha előre tudom, hogy ennyivel kell jobbnak lenni, ezt be lehetett volna hozni. De utólag könnyű okosnak lenni. Én nagyon boldog voltam ezzel a 4. hellyel, mert sokkal jobb tempót mentem, mint korábban bármikor, sikerült, méghozzá meggyőző fölénnyel megelőznöm mindenkit azok közül a remek ellenfelek közül, akik a tiszagyendai időfutamon előttem végeztek, és végig nagyon erősnek éreztem magam.
Nagyon jó lett volna egy érem, és nagyon közel volt, de éreztem, tudtam, hogy jó az irány, volt tehát mit ünnepelni.
