Egyik legkedvesebb versenyem a Tour de Mátra. A szervezés példás, az útbiztosítás kitűnő. Ez azon kevés hazai versenyek egyike, ahol nagy LED-falon élő közvetítés is van.
Életemben először itt álltam pódiumon, és eddig valahányszor elindultam, mindig a dobogón fejeztem be. 2023-ban a kétnapos rendezvény mindkét napján rajthoz álltam.
Ezen a versenyen az első napon először feltekerünk Gyöngyösről Mátrafüreden át Mátraházáig, majd legurulunk Parádig, megkerüljük a Mátrát, újra Mátrafüred felé fordulunk, megint feltekerünk Mátraházáig, majd feltekerünk a Kékestetőre. A második nap ennél egyszerűbb: Gyöngyösről feltekerünk Kékestetőre, úgy, hogy büntessen.
A verseny 1. napja:
Ismét egy betegség utolsó napjait nyögtem. Nem tudtam, mennyire fog zavarni, de nagyon taknyos voltam, és köhögtem, de azért elég jól voltam ahhoz, hogy ne hagyjam ki a versenyt. A kétnapos Mátra első napját, a 83 km-es távot rögtön egy hibával kezdtem.
Sokan voltunk a BTS-ből, és ilyenkor együtt szoktunk bemelegíteni. Na, itt most ezzel el is szúrtuk a rajtbeállást, mert – hogy addig se zavarjuk a főút forgalmát – egy mellékutcában, a parkoló mellett kellett gyülekezni. Aki a rajt előtt nem sokkal ért a starthoz, mint mi, az már csak oldalt vagy hátul tudott beférni. Sebaj, gondoltam, úgyis kifordulunk majd a főútra, ott újra beállunk, aztán lassú rajt. Ez részben így is történt, de kifordulás után is maradtam a mezőny középső részében. Ez sem okozott gondot, arra számítottam, hogy Gyönygöstől Mátrafüredig lassú rajt lesz. Úgy emlékeztem, hogy az előző évben így volt. Vagy én emlékeztem rosszul, vagy ez most megváltozott, mindenesetre ezt alaposan benéztem.
Elindultunk, és szép nyugodt tempóban kezdtem előrefelé szivárogni. Eltelt egy jó pár perc, mire rájöttem, hogy ez nem a lassú rajt, hanem ez már a rajt volt, csak a mezőnynek az a része, ahová én kerültem a rajtban, ennyivel lassab az élcsoportnál. De nem azért, mert ennyivel kell még menni, hanem mert ők ennyivel mennek. Szóval akkor bele kéne húzni. Csak hát addigra az eleje már árkon-bokron túl járt. Még el sem kezdődött a verseny, és egy holdtölte volt köztünk.
Mátraházára végig saját zsíron mentem, miután a lassabb versenyzőket mind elhagytam, a gyorsak meg elől mentek egy bolyban.
A lefelé menetben nagyon bevállalósan mentem, kompenzálnom kellett a hátrányt, hogy a Bianchi felnifékes. Így a féktávokkal nem tudtam olyan hatékonyan játszani, mint a tárcsafákesek. Maradt tehát a bátorság. Odatettem a biciklit a kanyarokba rendesen, de azért a felnifék az csak felnifék. Ezen a szakaszon Parádig sikerült valamit javítani, de bőven maradt még hátrány, amit később a síkon meg a felfelében kellett behozni.
Összességében az első nap az 5. helyre értem be (2:04:15-ös idővel), ami csalódás volt, mert ennél sokkal jobb eredményért jöttem, és mezőnyben ennél kevesebb energiával is sokkal jobb időt mehettem volna, jobb pozícióban. De tisztában voltam vele, mit hibáztam el, és előttem állt még a verseny második napja, a vasárnapi Gyönygös-Kékestető szakasz, amiben tudtam, hogy verhetetlennek kell lenni, és akkor jó vége lesz a dolgoknak.
A célban eléggé szenvedtem, ugatva köhögtem, és rengeteget fújtam az orromat, de azt reméltem, hogy ezzel a menettel nagyjából ki is űztem a betegséget a szervezetemből.
Alig vártam már a másnapi futamot.
A verseny 2. napja:
A második napi futam június 4-én 11:00 órakor indult. Most nagyon figyeltünk, hogy hogyan érjünk vissza a bemelegítésből, nagyon észnél voltunk a a rajtbeállásnál. Most minden más is rendben ment a startnál. Nagyon oda akartam tenni ezt a ride-ot, és beleadtam apait, anyait.
Gyöngyösről, a rajttól a kékestetői befutóig a táv 16 km, a szintemelkedés 782 méter. 40 perc 59 másodperces idővel értem fel, ami kategóriám (U17) első helyét jelentette ezen a szakaszon és a kétnapos összetettben is, abszolútban pedig a 18. helyet, ami ebben a rangos mezőnyben óriási öröm volt.
A betegség még annyit hallatott magáról, hogy amikor felértem, alig kaptam levegőt – de kit érdekel ez ilyenkor, amikor végre megvan, amiért jöttem?
Még ki se fújtam magam, máris átélhettem életem első Eurosport interjúját, aztán pedig átvettem a 2. napi futam és az összetett verseny első helyéért járó érmeket.
A Tour de Mátra-élményt ebben az évben is sikerült kimaxolni!
