Tíz napra érkeztünk Olaszországba, hogy négy különálló versenyen vegyünk részt. Az első versenynap április 25. volt, egy 107 kilométeres mezőnyverseny, a Coppa Montes.
Jól kezdtünk, együtt tudtunk maradni, jól össze tudtunk dolgozni. A verseny 50. kilométere körül volt előttünk egy bukás, így meg kellett állnunk. Ekkor valaki hátulról beleszállt a váltómba. Elgörbült a váltófül, a váltó pedig a 6. fokozatban ragadt, nem lehetett onnan elváltani. Ráadásul, úgy néz ki, pont a féktércsájával taláta el a váltó szerkezetét, így tönkretette a csatlakozót is.
A maradék kb. 60 kilométert úgy tettem meg, hogy csak egy sebességfokozatom volt, a 6. Tavasszal már jártam így Szlovákiában, csak akkor kónuszon maradt a váltó, és az csak egy elektronikai hiba volt. De akkor a táv egy pontján legalább ott volt a csapatkocsi. Most nem volt ott, így végig kellett mennem a távon egy értékelhetetlen eredménnyel, 33,9 km/h-s átlagsebességgel.
Nagyon csalódott voltam. Másnapra nem kaptam másik váltót, hanem ez lett összebarkácsolva, de a lánc sem a helyén futott, a váltófül ferdesége is maradt, nagyjából 2 használható sebességfokozatom volt. Így nem lehetett rendesen versenyezni. Értékelhetetlen volt az egész hétvége, és mivel nem volt másik váltó, a következő hétre kiírt másik 2 versenyt is buktam, el se tudtam indulni rajtuk.
Kiábrándító volt. Az ilyen versenyekkel egy dolgot lehet tenni: gyorsan el kell felejteni ezeket a napokat, és a következőre kell koncentrálni.
