Kitzbühelben 45. alkalommal rendezték meg a Kitzbüheler Horn Bergradrennen hegyi időfutamot. Most először hallottam a versenyről, és szerettem volna kipróbálni magam. Már a helyszín is különleges volt. 805 méterről rajtoltunk, és 1670 méter magasra kellett feljutnunk 7,2 kilométeren. Ez átlagosan 12%-os emelkedőt jelentett, 865 méter szinttel, de helyenként 22% is volt (a hivatalosan kiadott adat egész pontosan 22,3%).
Ezen a képen az látszik, milyen az út tiszta időben.
A július 26-ai időponthoz képest szokatlanul hűvös volt, ráadásul végig esett az eső, a hegyen pedig hatalmas köd volt. Hegyi időfutam, tehát egyenként indítottak bennünket. Én 10:27-kor kerültem sorra.
Erre a versenyre a Cannondale-lel mentem, mert a váz kisebb tömege miatt itt ez előnyösebb választásnak tűnt. Ugyanakkor a Cannondale-en 11/30-as hátsó sor van, míg az Orbeán 11/34-es.
Kíváncsi voltam, mennyire lesz más a magaslaton tekerni. Magyarországon a Kékes nagyjából ott ér véget, ahol ez a verseny kezdődött. Már az első métereken őszintén szembejött a hegy. A szerpentinek visszafordítói pedig gyakran adták a 20% fölötti szintemelkedést, és mivel vizes volt az aszfalt, ezeken a nagyon meredek pontokon különösen oda kellett figyelni arra, hogy például kiálláskor el ne vesszen a tapadás, el ne pörögjön a kerék. Mármint meg ne történjen az, hogy megáll a bicikli, és a kerék csak elkapar.
Gyakorlatilag végig egy felhőben mentünk, kábé 10 métert láttam előre. Számítottam rá, így nem lepett meg, de szokatlan volt, hogy a magas páratartalom és valószínűleg a magasság miatt is nehezebb volt levegőt venni. Egy kicsit olyan volt, mintha harapni kellett volna.
Maxon kellett menni, de a különleges helyszín és a verseny hangulata végig jó impulzusokat adott. A hegyoldalban legelő tehenek nyakában szólt a kolomp. Ez adott egy kis Tour-feelinget.
A rajt magasságából induló felvonó légvonalban haladva 30 perc alatt ér fel az Alpenhaushoz, ahol a befutó volt. Nekem ez most 39 perc 52.76 másodperc alatt sikerült, ami a második helyre volt elég.
A helyszín és a díj is rendkívüli volt. A verseny szervezői egy igazán különleges meglepetéssel készültek: a trófea Kitzbühel jelképét, a kecskét ábrázolta.
Nagyon jó élmény volt ez a verseny, szívesen visszatérnék jövőre is.
